4. fejezet - Mustáros - lekváros kenyér 2.

Sziasztok! Meghoztam a 4. fejezet második felét. Kinek-hogy telik a téli szünet? Ettetek sokat? Remélem, mert én úgy bezabáltam, hogy biztosan híztam vagy 2-3 kilót. :$

A következő rész késve jön, csak szombaton, mert Magyarországon leszek, onnan pedig nem tudom feltenni a részt. Bár, még lehet, hogy kitrükközöm...

Puszi: Bo xxx

~Niall~

Megálltam előtte, és mikor felnézett, megkérdeztem:

-Leülhetek? Az összes pad foglalt - idéztem fel az első mondatom, amit hozzá intéztem. Eközben magamon éreztem a srácok tekintetét.

Mirának kellett fél pillanat, mire rájött, ki is vagyok, de mikor koppant neki, vidáman a nyakamba ugrott. Örültem, hogy örül nekem. Miután megszorongatott, leraktam a földre. Felkapta a padra rakott lapot és tollat, és írni kezdett. A fiúk még mindig figyeltek.

„Te hogy-hogy itt? Örülök“

-A menedzserünk mondta, hogy ma találkozunk a koreográfussal, aki, mint megtudtuk a nővéred. Egyébként ott állnak, és úgy tesznek, mintha beszélgetnének, de mióta elindultam feléd, minket néznek. – mutattam a fiúk irányába. Vigyorogva intettek, Mira pedig mosolyogva intett vissza.

-Odamegyünk?

„Hát… nem is tudom. Lassan írok. És mi van, ha kinevetnek?“

-Majd a nővéred fordít! Vele jelbeszéddel kommunikálsz, nem? – bólintott – Kinevetni pedig nem fognak. Alapvetően nevetnek mindenen, ez születési rendellenesség. – mosolyodtam el.

Bólintott, mire elvigyorodtam, és elindultunk. Mire odaértünk, mind a négy fiú felé küldtem egy-egy figyelmeztető pillantást.  Paultól nem tartottam.

Odaértünk, és Mira mosolyogva  intett a fiúknak, akik köszöntek neki. Bemutattam őket egymásnak, kezet is fogtak, majd Waverly mutogatott Mirának, és volt olyan kedves, hogy mondta a jelentését annak, amit mutatott.

~A srácokkal megbeszéltük a válogatás és a próbák idejét.

Mira is mutogatott, mire nővére készségesen fordított.

-Azt kérdezi, hogy mire jutottunk, és, hogy majd ő is jöhet-e a próbákra és a válogatásra?

-Persze! Annyit fogsz nevetni, mint még soha! – ez Louis volt. Nem is értem, mitől féltem. Mindannyian érdeklődve figyeltük a lányok kezeit, miközben beszéltek egymáshoz. Érdekes volt.

~Remélem. – fordította Waverly.

~Egyébként a próbák kedden és csütörtökön lesznek, a válogatás pedig most kedden.

~Hány táncost terveztek?

~6 párt, de majd holnapután kiderül. – mosolygott egymásra a két testvér.

~Lányok, van valami dolgotok most? – kérdezte Zayn.

A két lányt összenézett, majd Mira mosolyogva megvonta a vállát, Waverly pedig mutogatni kezdett:

~Nincs, úgy volt, hogy majd sétálunk, filmet nézünk, ilyesmi, csak ez ugye a sztárok miatt ugrott. – mosolygott ránk ~ Úgyhogy most nincs programunk.

-Hát, most már van.  – válaszolta Harry, mi pedig hevesen bólogattunk.

-Akkor kajálunk? Nando’s? Úgy is megéheztem a nagy tanakodásban. – szólaltam meg én is, a többiek pedig először furán, egyik szemöldöküket felhúzva meredtek rám, majd elnevették magukat, egyedül Mira értett velem egyet.

-Akkor megyünk? – mindenki Mirára nézett, aki mutogatott, aztán kérdőn nővérére, hogy fordítson.

~De.. nekem tanulni kéne.

-Áh, debhogy. A végen okosab leszel nálam. – nevetett fel Lou.

-Azt nem nehéz. – vigyorodott el Liam.

-Naa, ez sértő volt. – tette a durcásat Louis.

-De igaz.

-Na mindegy, majd a Nando’s után tanulsz. Azt nem lehet kihagyni. – mondta Harry.

Mira kétkedőn Waverly-re nézett, aki elmosolyodott és bólintott, mire a szőke szépség vigyorra húzta száját, majd hátat fordítva nekünk a pad felé igyekezett, ahol a tancuccai voltak. Megfogta a táskáját és mindent belesöpört. Miután végzett, visszatért hozzánk.

-Akkor indulás! – kiáltott fel Louis, majd ő és Harry közrefogták Waverly-t, Liam és én Mirát, Zayn pedig elvette a lány táskáját és előre ment. Láttam Liam-en a kocsi felé menet, hogy akarna kérdezni, és, hogy szívesen beszélgetne Mirával, de mégsem tette. Talán azért, mert nem tudott volna hogy válaszolni, tekintve, hogy két oldalról belekaroltunk. A parkolóban elköszöntünk Paultól, és indultunk a Nando’s-ba. Amint beszálltunk a kocsiba – Louis és Zayn előre, Harry Waverly mellé, a lány másik oldalára, Mirával szembe Liam, Mira mellé pedig én, -megeredt a nyelve.

-És melyik iskolába jársz? Hányadikos vagy?

Mindannyian érdeklődve néztük a lányt, míg mutogatott, majd ugyanolyan érdeklődéssel fordultunk Waverly felé, a fordítást várva. Az elöl ülő Zayn és Louis is hátrafordultak, de utóbbira mindenki rászólt, hogy azonnal forduljon vissza, mielőtt megöl minket, neki elég csak hallgatni, mire valami olyasmit morgott, hogy „Milyen harapósak vagyunk ma“, és visszafordult, végre az útra szegezve a tekintetét. Miután elterelődött a figyelem Lou-ról, Waverly került a központba. A többiek ránéztek, és hallgatták a fordítást, s bár engem is érdekelt minden dolog Mirával kapcsolatban, mégsem tudtam maximálisan a nővérére koncentrálni,  ugyanis teljesen lekötött a lány gyönyörű szeme. Hosszú percekig néztük egymást, elvesztem abban az érdeklődőn csillogó égkék szempárban, azt sem tudtam, hol vagyok. Végül észbe kaptam, és megszakítottam a szemkontaktust ismét a fiúkra irányítva a figyelmem.

-Szóval idén érettségizel. – vonta le a következtetést Harry, mire nosztalgiázni kezdtek. Volna, ugyanis megérkeztünk a Nando’s-hoz. Mind kiszálltunk, de nem telt bele egy perc, és pár rajongó ránk támadt. De tényleg csak pár és míg mi nekik osztogattunk  nekik, Waverly és Mire félreálltak beszélgetni. Bár, ha jobban belegondolok, ha ott maradnak, akkor sem értünk semmit a kézjelekből…