4. fejezet - Mustáros-lekváros kenyér 1.

Sziasztok!! Meghoztam a következő részt. Ne haragudjatok a késői időpontért, de ezen a héten eléggé sok a délutáni programom. Remélem, nem haragszotok. A másik, hogy a 4. fejezet két részben fog felkerülni, mert egyrészt elég hosszúra sikeredett, másrészt pedig már nagyon fáradt vagyok, és nincs erőm begépelni az egészet.

Egyébként várjátok már a karácsonyt? És a világvégét? :3

Puszi: Bo xxx

~Niall~

Éppen a fejemet tömtem reggel, mikor Harry rontott be a konyhába - mondanom sem kell: pucéran.

-Dolgu... - nem fejezte be a mondatát, mert meglátta a kezemben a reggelimet - Az mi?

-Mustáros-lekváros kenyér. Finom.

-Fúúúj. - eléggé undorodva nézett, és kezdtem azt hinni, hogy nem szeretné megkóstolni.

-Egy helyre megy. - vontam vállam - Akkor nem eszel belőle?

-Dehogy! Ezért az isteni testért - mutatott végig magán - tenni kell. Nem eszek szemetet.

-Harry. - vontam föl szemöldököm - Tegnap chipset vacsoráztál.

-Az más. A nasi fontos.

-Szerintem is. - bólintottam elégedetten. - Na, mit kezdtél el mondani?

-Ja, igen. Paul írt, hogy ma kéne bemennünk a tánc stúdióba tisztázni a csajjal a próbák idejét.

-Ó... oké. Ott lesz Mira is. - jutott hirtelen az eszembe. 

-Hogy-hogy?

-A nővére a koreográfus. 

-Király. Legalább megismerjük.

-Igen, megírtam neki, hogy találkozni akartok vele.

-És mit válaszolt? - kérdezte a válla felett, miközben kivette a mikróból a kakaóját.

-Hogy jön a próbára, így mindenképpen találkozunk, hogy tegnap jól érezte magát és, hogy jövőhéten benézhetek a "munkahelyére".

-Hogy-hogy "munkahely"?- utánozta előbbi mozdulatom göndörhajú bandatársam; ő is idézőjelet rajzolt a levegőbe.

-Úgy, hogy nem kap érte pénzt. Dolgozik, de ingyen. Gyerekekkel. Önkéntes, azt mondta, már több éve. 

-Wow.

-Igen, én is így gondolom. - vigyorodtam el.

Hazza visszavonult szobájába a kakaójával - remélhetőleg felöltözik -, én pedig elmentem zuhanyozni. Mikor Zayn már verte az ajtót, úgy gondoltam, ideje kiszállni. jól tettem, mert amint kiléptem az ajtón, Zayn elég gyilkos tekintettel meredt rám...

Gyorsan felöltöztem, majd gitárommal együtt bevonultam a nappaliba. Addigra már a többiek is felkeltek, és Zayn kivételével a konyhában tobzódtak. Reggeliztek. Van ebédlőnk is, de csak dísznek, sosem használjuk.

Folytattam a dalt, amit nem rég kezdtem el írni, de nem haladtam vele, ugyanis a srácok durván félbeszakítottak: mögém lopakodtak - illetve csak Louis és Harry - és beleordították a fülembe, hogy "Indulás!". Fülemre tapasztott kézzel fordultam feléjük.

-Ha megsüketülök, a ti hibátok lesz. Most pusziljátok meg. - vetettem rájuk egy durcás pillantást.

-A füledet? - döbbent meg Harry, aki eddig Louis-val nevetett. Mikor makacsul bólintottam, répaimádó barátom lefordult a kanapéról - merthogy leült mellém - és úgy nevetett tovább. Hazza arcára gonosz vigyor kúszott, ahogy közelebb jött.

Lehajolt, és belenyalt a fülembe, amitől megborzongtam.

-Fúj. Harry, ez undorító volt. - nevettem fel én is, majd minden mindegy alapon ráugrottam a két, földön fetrengő bandatársamra.

-Kicsi a rakás! - ordította az éppen belépő Zayn.

-Ne! Zayn. Elegen vagyunk! Nee... - kiáltottam, de késő volt. Zayn ugrott, és mikor becsapódott, mindhárman felnyögtünk.

-Ne csináljátok már, nem vagyok ennyire nehéz! - tettetett felháborodást barátom.

-Te valóban nem vagy. A 10 kiló hajlakk, ami a hajadon van. Az a nehéz. - nevetett fel Louis. Liam is belépett és először megdöbbenve figyelt minket, majd - szerintem rájött, kikről van szó - sóhajtva megrázta a fejét, és így szólt.

-A tánc stúdióba megyünk, vagy az óvodába?

Persze Lou egyből rávágta, hogy neki az utóbbi is megfelel, mire mind felnevettünk, és felhúztuk egymást a földről. A kellemes tavaszi időnek köszönhetően nem volt szükség kabátra. Kifelé menet Lou odasasszézott mellém:

-Én még nem is adtam puszit a füledre. - persze Harry után semmi jóra nem számítottam, így elfutottam. Louis meg utánam. A kocsiig nem ért utol, és mivel úgy döntött, ő vezet, beszállt Hazza Range Rover-jébe. Én meg hátra, és így megmenekültem.

A stúdióhoz hajtottunk kisebb-nagyobb nehézségek árán, ugyanis Louis úgy gondolta, hogy vicces lesz fél London-on át követni egy bácsit a kocsival. Nekünk az volt, a bácsinak már kevésbé. Félreállt, kiszállt a kocsiból, bekopogott a vezető felőli ablakon, és... hát, elküldött minket melegebb tájakra, bár más szavakat használt.

Szóval, miután ideiglenes sofőrünk megkomolyodott - már amennyire ez nála lehetséges - , Liam odanavigálta a tánc stúdióhoz, ahol már várt minket Paul.

Beléptünk a viszonylag nagy épületbe, ahol egy terembe vezettek minket. Odabent maximum hangerőn dübörgött a zene, és vagy 20-25 velünk egyidős tinédzser állt és koncentrált az elöl fantasztikus ügyességgel táncoló lányra. Miután a lány befejezte a mozdulatsort, beszámolt, és mindenki egyszerre kezdett el mozogni, tökéletes összhangban. Fiúk-lányok vegyesen. Tök jól nézett ki. A csoport is befejezte a 2 perces bemutatót, mire az oktató csaj leállította a zenét, és felénk fordult, majd vissza a csoporthoz, és így szólt:

-Jól van, ez klassz volt, ügyesek voltatok. Holnap folytatjuk! - ezzel a hifi mellé dobott törölközőért nyúlt, és míg mindenki szétszéledt, ő megtörölte az arcát, és nyakába akasztotta a kis törölközőt, majd megállt előttünk.

-Sziasztok! Waverly vagyok, és gondolom, ti vagyok a One Direction. És a menedzser. De csak egy tipp. Valahogy mindig abban az újságban vagytok, amit megveszek.

-Vagy - szólt közbe Louis - te veszed mindig azt az újságot, amiben mi vagyunk.

-Ugyan az. 

-Nem, mert így olyan, mintha te lennél a hibás. - vigyorodott el bandatársam. Waverly megforgatta szemeit, és mi is csak mosolyogva ráztuk fejünket bandatársunk butaságán. Ezután a lány felém fordult és nekem intézte szavait.  - Waverly Blak. Mira nővére.

Erre a fiúk összemosolyogtak, én pedig bólintottam.

-Na, szóval. Mondom, hogy terveztem. Nekem hétfőn, szerdán és vasárnap egész délelőtt, és délután 7-10-ig nem jó, akkor van órám. Egyébként ráérek, mert csak hobbiból jövök be, ha nincs más dolgom. Úgy gondoltam, hogy olyan 6 lányt kiválasztunk, hozzájuk a fiúkat. És akkor ők a háttérben táncolnak, míg ti elöl dalolásztok. Megfelel? Ha nem, változtatunk, és mondjátok, nektek mikor jó a próba. És előre is bocsi, Zayn. - fejezte be a monológját az energikus lány, mikor feltűnt neki, hogy említett barátom kissé feszengve hallgatta terveit.

-Áhh, nem gáz. Nem gáz. - mondta szerintem sokkal inkább magát győzködve, mint minket.

-Nekem bármikor jó, bármeddig, csak legyen kajaszünet. - vigyorogtam a többiekre. Ők felnevettek, én pedig mosolyogva elindultam az egyik hátsó padon ülő Mira felé.