Sziasztook! Meghoztam a 10. fejezetet. Igaz, nem reggel, ahogy ígértem, de majdcsak nem köveztek meg miatta. Remélem..
Gondoltam, ha már itt vagyok, dicsekszem egy sort: az eddigi 10 fejezet WORD-ben, 12 pontos Georgiával írva 38 oldal, azon belül pedig 13.879 szó. Ezen kívül az oldalnak eddig 19 rendszeres olvasója van, amiért nem tudok elég hálás lenni, és túlléptük a 4.700 oldalmegtekintést, amit szintén nem tudok elégszer megköszönni. <3
Kellemes olvasást.
Puszi: Bo×××
~Niall~
Tegnap, mikor hazaértem, a fiúk
kifaggattak.
-Mi volt? Hova mentetek? Jó
volt? – gondoltam, felvágok egy kicsit és jelnyelven válaszoltam, mire csak
értetlen pillantásokat kaptam.
-Most úgy, hogy mi is értsük –
leültünk és én mindent elmeséltem nekik. Részletesen, hisz semmi t tkunk nincs
egymás előtt.
-És még sosem volt a London
Eye-nál! Úgyhogy elvittem, kajáltunk, csináltunk képeket – megmutattam a
fotókat a fiúknak, majd miután ők is meséltek, felmentem az emeletre.
~*~
Másnap hajnali 10-kor arra
keltem, hogy Lou rám veti magát azt üvöltve, hogy „Ideje felkelni!”. És akkor
még örülhettem, ugyanis pár pillanattal később már mindannyian rajtam
tehénkedtek.
-Louis! Zayn! Harry! Liam!
Kifelé!
-De jó. Jöttunk megkérdezni, hogy
ébren vagy-e, de ahogy látom, nem ébresztettünk fel – répaimádó barátom hangja
vidáman csengett.
-Srácok! Most, hogy ilyen szpen
összegyűltünk, megkérdezem: nem megyünk el az állatkertbe? Úgyis régen voltunk
és a válogatásig is van még egy csomó idő – ugrált rajtunk Hazza, mire válaszul
egyszerre nyögtünk fel, mintha csak begyakoroltuk volna.
-Ha leszálltok rólam, mehetünk.
Ott úgyis van vattacukor.
Mindenki lekászálódott az
ágyamról, bár nem siettek el semmit. Felültem és álmosan beletúrtam alvástól
kócos, szőke fürtjeimbe. Körülnéztem a kicsit kupis szobámban, mikor megakadt a
tekintetem a TV előtt álldogálló Louis-on.
-Te mit csinálsz?
-Muhahahahaha! – felkapta a
szekrényre dobott boyerem és kiviharzott. Gondolkodás nélkül pattantam fel
azzal a szándékkal, hogy utána iramodjak.
-Louis Troy Austin! Azonnal állj
meg, hallod? Rontottam ki szobámból, majd a lépcsőn lerohanva a konyhát vettem
célba. Amint berohantam a konyhába, egy meglepett sikkantás hagyta el valaki
száját. Odakapva fejem Danielle-t pillantottam meg, ahogy kezét szeméhez kapja.
Ekkor esett le, hogy tulajdonképpen pucér vagyok. Tettetett sértődöttséggel
tártam szét a karom.
-Ne már. Ennyire nem csúnya –
nevettem el a mondat végét. Mozgás láttam szemem sarkából. – Louis William
Tomlinson! – barátom elslisszolt mellettem, de most gyorsabb voltam, elkaptam a
karját. – Adod ide! – kezembe adta boxerem, amit sietősen felvettem, Dani
legnagyobb örömére. Amint az anyag eltakarta nemes alsófelem, a hűtőhöz léptem,
de semmi kedvemre való nem volt benne, így inkább a pulton hagyott Chocapic-ért
nyúltam. Megtöltöttem tányérom tejjel és müzlivel, majd leültem a bárszékre és
falatozni kezdtem a többiek beszélgetését hallgatva.
~*~
Reggeli után mind elszaladtunk
felöltözni és rá 10 percre már az ajtóban ácsorogtunk Zayn-t várva.
-Gyere már! Jó a hajad! –
kiáltott fel Liam.
-Miért nem megyünk gyalog? Nincs messze – kérdezte Dani jóhiszeműen.
-Igaza van! Hiszen senkinek nem
fog feltűnni 5 sapkás, napszemcsis srác egy lánnyal, aki hasonlít Liam Payne
barátnőjére és történetesen az egyik fiú kezét fogja – hadarta el az éppen
felénk tartó Zayn.
-Jól van, Mr. Tökéleteshaj! Nem
kell a cinizmus.
-Induláás! – kiáltott fel Louis
kirohanva a házból, mi pedig utánasiettünk.
Az állatkerthez hajtottunk, ott
pedig az első dolgunk volt keresni egy vattacukrost. Nem sokkal később már a
szurikátákat etettem a vaníliás édességgel.
-Itt nincsen egy majom sem? –
kérdezte Hazza, mire hátrafordultam és reflexből válaszoltam.
-De, Hazza, ott, mögötted.
Csíkos felsőben – mutattam göndör barátom háta mögé, ahol Louis, aki eddig egy ketrecen mászott felfelé
most felénk pillantott és értetlenül forgatta fejét azt kiabálva, hogy „Csíkos
felsős majom? Hol? Hol?!”
Miután leszedtük Lou-t a
ketrectől, Liam-nek meggyűlt a baja velünk: Rám figyelt, akkor Lou és Hazza
kergetőztek, ha rájuk figyelt, én kószáltam el Dani-vel az oldalamon, vagy épp
Zayn sietett el kajáért. Másfél órán át bírta, de akkor könyörtelenül,
ellentmondást nem tűrő hangnemben kijelentette, hogy indulunk. Azt hiszem, egy
ideig nem megyünk állatkertnek még csak a közelébe sem.
~*~
Az állatkert után egyből a
táncstúdióhoz hajtottunk. A hátsó bejáratnál Paul már várt ránk és besiettünk
az épületbe, mielőtt bárki megláthatott volna minket.
Abba a táncterembe mentünk,
ahol múltkor láttuk Waverly-t táncolni.
A terembe érve körülnéztünk, s
én egyből megpillantottam a keresett lányt. Ismét a padon ült s egy könyvébe
merült, fel sem tűnt neki érkezésünk.
Miután Waverly még egyszer
megtáncoltatta az összegyűlt csapatot Olly Troublemaker című számára, elküldte
őket, hogy pihenjenek, szedjék össze a gondolataikat, ő maga pedig a kis
törölközőjével a nyakában odajött hozzánk.
-Sziasztok! Jó napot – nézett végig
rajtunk.
-Helló – üdvözöltük mi is.alt:
Még pár percet cseverésztünk,
majd az addig szótlan Paul is megszólalt:
-Na, készen állnak a lányok?
-szerintem igen – felelte megigazítva
felsőjét Wave. – Szólok nekik – ugrándozott az öltözők felé – Biztosan elbambultam,
mert arra eszméltem fel, hogy Liam, aki még mindig barátnője kezét fogta,
megbökött. Felá kaptam fejem, mire állával alig láthatóan Mira felé intett.
A lányhoz érve megálltam,
testemmel ráárnyékolva a könyvre. Kíváncsian nézett fel, hogy ugyan ki zavarja
nyugalmát, mikor megpillantott,
félrerakta könyvét és adott két puszit.
~Szia!
~Szia.
Jöttetek a válogatásra?
~Ugyan
már. Gondoltuk, süthetnénk pizzát, nem kellenek nekünk háttértáncosok.
~Éhes
vagy? Mert van nálam egy szendvics, és ha gondolod, odaadom.
~Nem
kell, most ettünk, éppen ironikus voltam. Csak kézjelekkel annyira nem megy.
~Értem –
nevetett fel.
~Ahogy
nézem, kijöttek a lányok. Odamegyünk a többiekhez?
~Aha,
de majd fordítasz?
~Hát,
amit értek, azt igen – ezzel odabaktattunk az élénken beszélgető
társasághoz.
Amint elfoglaltuk helyeinket a
nekünk felállított asztalnál s a lányok is elhelyezkedtek, kezdődhetett a
válogatás.
~*~
Alig 3 óra múlva végeztünk is.
Nagyon jól táncoltak a lányok és a fiúk is legalább annyira jók voltak.
Táncoltak koreográfiát, spontán, egyedül, de párban és csoportban is. Végül a
hat párt hétre bővítettük, de még így is akadtak bőven, akiknek be kellett volna
kerülni.
Megbeszéltük a táncosokkal,
hogy akkor holnap megtartjuk az első próbát, majd ők bevonultak az öltözőkbe,
olyan hitetlenkedő arccal, hogy kedvem támadt nevetni.
Sosem értettem, a tinilányok
miért vannak annyira elájulva tőlünk. Úgy értem, éneklünk, de sokan mások is.
Ettől még ugyanolyan emberek, kamaszok vagyunk, mint bárki más. És bár én még
két év után sem tudom felfogni annak a szeretetnek a miértjét, amit a
rajongóktól kapunk napi szinten. elképesztően jól esik, ahogy az is, hogy
ennyien szeretik a zenénket.
Gondolataim hálójából Lou
hangja rángatott ki.
-Niall! Nézd, Nando’s!
-Ez gyenge volt, Louis. A
legközelebbi Nando’s 10 percnyire van gyalog, négy utcával lejjebb, a
pályaudvarnál. Innen nem látni egyik ablakból sem – közöltem barátommal, s
mikor egyszerre hét szempár meredt rám döbbenten, csak nevetve megvontam a
vállam.
-Szóval, hol tartottunk?
-Ott, hogy szeretnénk, ha Waverly lenne a koreográfusunk.
-Én meg mondtam, hogy nem. Keressetek
egy profit.
-Láttuk, hogy táncolsz, te magad
is profi vagy.
-De…
-És amúgy is! A legtöbb
számunkra már van koreográfiád – fojtotta Waverly-be a szót Zayn.
-Tényleg segítene. Nem kéne még
egy táncos után kutatnunk - szállt be a beszélgetésbe Paul is.
~Wave.
Úgyis ráérsz. Mégis mit csinálnál, ha a csoportod ¾-e amúgy is a fiúk próbáján
van?
– büszke voltam magamra, hogy megértettem, így lefordítottam a srácoknak. Paul
csak összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
-Jól van. Ha úgy gondoljátok,
hogy megfelelek a célra, akkor benne
vagyok. Most viszont mennünk kell. Akkor holnap 2?
-Pontosan. Köszönjük.
-Ne kíméld őket – szólt Paul
mosolyogva.
-Ne aggódjon. Csodálni fogom,
ha haza bírnak majd vánszorogni – nyugtatta meg menedzserünket vigyorogva
újdonsült tanárunk. Kár, hogy ez a mondat csak Paul-nak volt megnyugtató,
nekünk már kevésbé.
~*~
Megvártuk, hogy Waverly
átöltözzön, majd miután hazavittük a lányokat, a One Direction rezidencia felé
indultunk.
Naon jó lett siess a kövivel!!:)))
VálaszTörlésKöszönööm :D Örülök, hogy tetszik :D <3
TörlésKedvencem lett ez a blogod Zsoo..:D
VálaszTörlésTényleg? Megtiszteltetés *-* <3
Törlés