18. fejezet – Énekelj!

Halihó! 

Először is, ha olvassa most érettségizett olvasó a blogomat, remélem, jól sikerültek a vizsgák!

Egyébként tudom, hogy le vagyok maradva, de most már igyekszem heti 2 fejezetet is hozni, így írok, sokat.

Kaptam egy kritikát Jennii-től és Fannii-tól, amit itt olvashattok el: Kritikák. Tőlünk Nektek. Vagy ide kattintva: Kritikák a lap legalján.

Kaptam a hét folyamán egy díjat, amit köszönök szépen Eliza barátnőmnek! :D

Ennyi azt hiszem elég is bevezetőnek, élvezzétek a hét végét, mindenkinek jó olvasást!

Puszi: Bo××× 

~ Niall ~

Holnap van Mira szülinapja. Két nap múlva érettségi. Közben folyamatos próbák, megbeszélések, apróbb koncertek, aztán nyár.

Gondolataimba merülve léptem be a tánc stúdióba Zayn-nel az oldalamon. Barátom tolerálta, hogy egész úron néma csendben agyaltam, így zenét hallgatott. Egyszerre több hangot is hallottam a terem felé közeledve: Waverly-ét, aki azt sikította, hogy „Louis azonnal rakja le a húgát és viselkedjen, hiszen próba van!”, Harry-ét, aki iszonyatosan röhögött, Miráét, aki visított, hogy „Tegye le, hányingere van!”, és Lou-ét, aki nevetve hajtogatta, hogy „Nem-nem!”. Ahogy kinyitottam az ajtót, vizuális élmény is társult a hallottakhoz, amin akaratlanul is felnevettem:

Louis, vállán Mirával rohangált körbe-körbe a teremben, a lány kapálózott és visítva, de azért vigyorogva csapkodta a hátát. Harry fetrengett a földön a nevetéstől, Waverly  a  piros nadrágos fiút kergette, Liam pedig kivonva magát az őrületből leült a tükör elé és Twitterezett.

Pár napja eléggé maga alatt van. Valaki elterjesztette a neten, hogy ’Payzer’ nincs többé, ami miatt sokan Danielle-t kezdték szidni. Ő pedig elolvassa a sértéseket. Mint mindig. És nem viseli jól. Mint mindig. Liam sok mindent kibírt már, sok mindent átélt, és az esetek 97%-ában gyorsan túlteszi magát a dolgokon, éspozitívan áll hozzájuk. A maradék 3%? Nos, igen. Abba tartozik Danielle, a családja, és mi.  És nem tűri, hogy a felsoroltak közül bárkit is bántsanak, akár csak szóban is.

Beljebb érve elkiáltottam magam, mire mindenki felénk kapta fejét. Azt hittem, lesz hatása a „Louis! Tedd le a barátnőmet!!” felkiáltásomnak, de valamiért nem vettek komolyan. Talán a zacskó HARIBO gumimaci miatt, amit épp majszoltam… Csupán annyi történt, hogy egy bólintással konstatálták jelenlétünk, és máris visszatértek kedvenc időtöltésükhöz: az őrjöngéshez. Miután megfenyegettem répaimádó barátomat, lerakta Mirát, aki boldogan rohant oda hozzám.

Két nap telt el a műtét óta, és neki azóta be sem állt a szája. Én pedig odavoltam. A hangjáért, a hiperaktívságáért… önmagáért.

-Niall! Ezek itt terrorizáltak! – erre a kijelentésére Harry elégedetlenül ült fel, és tettetett sértettséggel meredt rá.

- Én nem is! Csak Louis! De ő mindenkit, úgyhogy nyugi.

- Perrie és Jade beugrik, oké? – nézett fel Zayn a mobiljából. Kérdőn néztünk Wave-re, hiszen nekünk rendben volt a dolog, csak rajta, mint tánctanáron múlt, hogy jöhetnek-e.

- Oké. DE – emelte fel mutatóujját jelezve, hogy jól figyeljünk, fontosat fog mondani –csak akkor, ha most hozzáfogunk gyakorolni, mert még sehogy nem állunk.

- Nem értem, miről beszélsz. Profik vagyunk – tárta szét karját Zayn értetlenül.

- Igen? akkor sorolom: Harry mindig az ellenkező irányba lép, így rossz irányba mutat. Zayn-nek nincs meg az első lépés. Pedig még csak 3 van! Liam az esetek 80%-ában fordítva áll be, Niall még tánc közben is zabál, Louis-ról meg inkább hagy ne mondjak semmit –vonta fel szemöldökét, mire mi csak helyeslőn, és némileg büszkén bólintottunk, Harry pedig odament, és vigyorogva apró csókot nyomott a lány szájára.

- Hé. Még sok időnk van. Amikor kell, jók leszünk, mert fantasztikus tanárunk van. Mi meg tökéletesek vagyunk – húzta ki magát. Waverly elmosolyodott, majd körbenézett a teremben, és megakadt a tekintete a húgán.

- Mira, akkor te ülj le, és foglald el magad, fiúk, ti meg álljatok sorba a tükör előtt – csak heten voltunk a teremben, így nem kellett volna kiabálnia, de valószínűleg ez már reflex-szeren működött nála.

Mira engedelmesen bólintott, adott egy puszit, és leült a terem végébe, bedugta a régi mp3 lejátszójának a fülhallgatóját a fülébe, és elmerült a töritételek „csodálatos” világában.

Belekezdtünk a próbába, Waverly próbált fegyelmezni minket, de neki még nincs akkora gyakorlata benne. Azért az ő kedvéért persze disztingváltunk (már amennyire tőlünk telik). Egy ideig szerencsétlenkedtünk még, mikor megérkezett a fél Little Mix. Zayn odasietett barátnőjéhez, hogy köszöntse, közben mi Jade-del voltunk elfoglalva. Aztán mi is üdvözöltük Perry-t, majd bemutattuk őket a lányoknak. Waverly kedvesen üdvözölte őket, és elmondta, hogy szereti a dalaikat, és, hogy örül, hogy megismerheti őket. érdeklődött afelől, hogy a másik két lány miért nem jött, mire kínosan összenéztek.

-Nos… akadt egy kis nézeteltérés közöttünk – köszörülte meg a torkát Perry. –De majd megoldjuk. Csak Jesy magával hívta Leigh-Anne-t egy kicsit sétálni.

Ekkor Jade-nek feltűnt a hátul ülő Mira, és kérdezte, hogy ki ő.

-Waverly húga – feleltem. – És…

-A szőke herceg barátnője – nem hagyták, hogy befejezzem a mondatom. Inkább ők tették meg helyettem, tulajdonképpen teljesen egyszerre. Elengedve a fülem mellett a megnevezést odasiettem a szóban forgó lányhoz.

- Itt van Jade és Perry.

-Ó! – kapta oda tekintetét. –Akkor menjünk! – mosolyodott el szélesen, így kézen fogva őt indultunk vissza a harsány társasághoz, ahová odaérve ismét fesztelenül csacsogni kezdett.

-Sziasztok! Mira Black vagyok. Ha gondoljátok, elmondom, mikor és hol születtem, de nem hiszem, hogy tudni szeretnétek. Ezek a fiúk őrültek, nem? Képzeljétek, Louis körbevitt a vállán a teremben! Én persze sikítoztam, hogy tegyen le, de nem teljesítette kérésem. Pedig már zöldültem is, tényleg! Most meg mit össze nem szerencsétlenkedtek! Fogalmam sincs, hogy lesz ebből egy normális tánc a turné kezdetére – nevetett fel. – Jajj, csak beszélek itt össze-vissza. Titeket hogy hívnak?

Mindenki jót mosolygott barátnőm fecsegésén, senki nem vette zokon. Én még annyira sem, imádtam hallani a hangját!

- Szia, én Jade vagyok, ő pedig itt Perry.

- A barátnőm – tette hozzá jelentőségteljesen, és büszkén kihúzva magát Zayn.

- Igen, a barátnője.

- Örülök, hogy megismerhettelek titeket.

- Úgyszint. Na, de ha igaz, amit Mira mond, akkor még sehogy nem álltok a tánccal. Hagy nevessünk egy jót, lássuk, mit produkáltok! – vigyorgott barátjára kissé gúnyosan, mégis szeretetteljesen Perry, aki teljes mértékig tisztában volt barátja tudásának… khmm… hiányával.

Waverly visszatessékelt minket a helyünkre, Mira is visszament mögénk, és kezdhettük is.

Mondanom sem kell, a lányok nagyon jót röhögtek a bénázásunkon, amit mi nem vettünk sértésnek, velük nevettünk. Tanárunknak kevésbé tetszett a látvány, amit nyújtottunk a mozdulatainkkal, de azért ő is megmosolyogta, mikor ide-oda hajigáltuk a végtagjainkat.

Egyszer csak ránézett a falon lógó órára, és egy „Ennyi volt!” kiáltással lekapcsolta a zenét. Automatikusan hozzátette volna, hogy „Ügyesek voltatok”, de a mondat felénél vigyorogva megrázta a fejét. Nem hatott meg minket, ugyanis mindannyian egy valamire figyeltünk. Egy dalra. Mindenki azonnal felismerte Cher Believe-jét, csak hirtelen azt nem tudta senki, kitől származnak a hangok. Végignéztünk a társaságon, mindenki néma csendben fülelt, egyedül Waverly mosolygott büszkén és mindent tudóan. Ez nem csak nekem tűnt fel, hanem a többieknek is, így egy emberként fordultunk a terem hátuljában elhelyezett padon ücsörgő, és mélyen tanuló lány felé. Aki énekelt. Gyakorlatilag tátott szájjal bámultunk egymásra. Gyönyörű, egyedi hangja volt, és olyan átéléssel énekelte a dalt, ahogy csak kevesen tudják.

Lábaim maguktól indultak meg felé, s mikor megálltam előtte, felnézett és kikapta füléből a fülhallgatót.

- Zavartam? Ne haragudj, csak… régi megszokás. Így könnyebben belemennek a dolgok a fejembe. Bocsánat, mostantól csendben maradok.

- Ne! A hangod… énekelj! – kérdem szinte könyörögve, mire értetlenül nézett rám. Aztán, egy pillanatnyi tétovázás után, kipirosodva a közönség miatt belekezdett ugyanabba a dalba.