2013. április 5., péntek

16. fejezet - Akkor.. mi most együtt vagyunk?


Halihó!  Meghoztam az új részt. tudom, hogy rövid. Hogy nagyon rövid, de ma nem telt tőlem többre. Ne haragudjatok rám! A következő fejezet hosszabb lesz.
29 rendszeres olvasó! Egy hét alatt +3!! Elképesztőek vagytok! Nagyon-nagyon köszönöm Nektek!
Mindenkinek jó olvasást! :D
Puszi: Bo×××

~Niall~
  
-„Sajnálom”. Ennyit írt. Akkor most… Mira nem ment bele? Basszus. Mit csináljak? - járkáltam a hűtő és a konyhapult között, miközben popcornnal tömtem magam és folyamatosan a telefonom képernyőjét bámultam.
- Haver. Nem tehetsz semmit. Ez az ő döntése, nem erőltetheted rá – tette a vállamra kezét Liam, ezzel állítva meg. - Ha ő nem szeretné, akkor hagyd.
- De én csak se….
- Tudom, csak segíteni szeretnél. De ha ő nem szeretné, nem tehetsz semmit.
- De odamegyek, és beszélek vele. Ennyi még belefér, s ha a mondandóm után sem akarja, akkor hagyom. Mármint nem őt, hanem a műtétet.
- De mit mondott Waverly? Hogy fogják kifizetni, ha Mira belemegy?
- Hát... igazából azt mondtam, hogy majd mi… hogy majd én kifizetem. Hiszen Wave segített nekünk! Oké, fizetünk érte, de ha nem vállalja el, még mindig koreográfust keresünk, és… szeretném, ha Mirának jó lenne. És ha ehhez műtét kell, akkor fizetem.Odamegyek - mondtam reménykedve.
- Értem. Na, adj nekem is a popcornból. Képes lennél mindet megenni?
- Persze – meredtem rá értetlenül. A kezébe nyomtam a tálat, és kiviharzottam a házból.

~*~

Nem sokkal később már ismét Miráék háza előtt álltam, aznap már sokadszorra. Becsöngettem, és vártam. Alig fél perc múlva Waverly nyitott ajtót, és meglepetten nézett rá.
- Szóval nemet mondott.. Értem, akkor had beszéljek vele. Ha egyáltalán meghallgat, jó esélyem van arra, hogy…
- Niall, Niall, nyugi. Beleegyezett – azt hittem, félreértettem, és rákérdeztem.
- M-mi?
- Jól hallottad. Belement – jelentette ki Waverly, s immár én is jól értettem. Akkora kő esett le a szívemről, hogy azt hittem, beleszakadok.  Jóllehet, még csak egy hete ismerem ezt a lányt, viszont megérdemli a boldogságot. A teljes boldogságot.
- De… azt írtad, hogy sajnálod! – szavaimra a velem szemben álló lány elnevette magát, amit egyáltalán nem értettem, arcomra zavarodottság ült ki.
- Azt nem én írtam, hanem Mira! Tudod, nincs telefonja, és az enyémről írt. De gyere be – húzott be a házba, ám ő megtorpant a nappaliban. – Van miről beszélgetnetek. Én meg elmegyek a stúdióba, Charlie behívott... tudod, hol van a szobánk – mosolygott rám. Bólintottam, és figyeltem, ahogy becsukódik a bejárati ajtó, majd megpördültem tengelyem körül, és az előbb említett helyiség felé vettem az irányt. Kinyitottam az ajtót, és megláttam Mirát, amint épp az ágyán olvas. Talán a szeme sarkából láthatta a mozgást, de felnézett, s nekem egyből feltűntek piros szemei, amitől egyből bűntudatom támadt. Őt azonban semmi nem zavarta, óvatosan félrerakta a könyvét, majd felpattant, és a odafutva hozzám a nyakamba ugrott. Olyan szorosan ölelt, hogy úgy éreztem, nem akar elengedni, és ettől jóleső melegség járta át testem. Visszaöleltem, sokáig, nagyon sokáig. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, míg elengedtük egymást, de nem is számított.
~ Sajnálom. Nem akartalak megbántani azokkal, amiket mondtam, az csak jött, mert megijedtem. De egyáltalán nem gondoltam komolyan, tényleg nem. Elhi… - folytatta volna, de nem hagytam neki.
~ Igaz, amit mondtál? Hogy… hogy belém estél? – erre a kérdésemre elpirult, és zavartan bólintott. Elmosolyodtam, és átjárt a boldogság. Szóval tényleg. Nem igazán gondolkoztam, csak odahajoltam, és megcsókoltam. Visszacsókolt, és perceken belül az ágyán ültünk. Tudtam, hogy én vagyok neki az első, mint barát, és tőlem kapta az első csókját is, ezért nagyon… figyeltem rá, próbáltam óvni.  Ajtócsapódást hallottam, ezért megszakítottam csókunkat, és Mira jókedvtől csillogó szemeibe néztem.
~ Akkor benne vagy?
~ Igen – elgondolkodott, mielőtt folytatta volna. – És akkor… mi most együtt vagyunk?
~ Ha ezt szeretnéd, akkor igen. De… féltelek. A rajongóktól. Minden apróságba belekötnek, majd megkérdezed Eleanor-ékat.
~ Nem kell félteni. Meg sem hallom az ártásokat. Egyedül te érdekelsz. Amíg te nem… szégyellsz, addig semmi nem zavar.

6 megjegyzés:

  1. Jaj de cukik..!!!:3333
    Siess a kovibel ..!!!:3333
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD Igyekszem még a hétvégén hozni egyet. Rajta vagyok a témán :DD
      Bo×××

      Törlés
  2. De jóó!!!
    Siess a kövivel!!! :) ♥♥♥
    Szilvi xxx

    VálaszTörlés
  3. Úú Zsó siess a következőveel!:D

    VálaszTörlés