Sziasztok! Itt van a következő fejezet, ami sem minőségét, sem hosszúságát tekintve nem lett olyan, mint amilyeneket megszoktatok. Ne haragudjatok, a következő hétre igyekszem jobbat hozni.
De azért remélem, hagytok pár hozzászólást. Tudjátok, csak úgy... bátorításnak. :) Jó olvasást.
Puszi: Bo×××
~*~
Reggel elég nyűgösen keltem,
nem akartam suliba menni, de de ez imádott nővéremet cseppet sem zavarta.
Megfenyegetett, hogy nem mehetek a próbára, így muszáj voltam elindulni. A
hatalmas művészeti suli, ahova jártam, pár perc múlva már ott tornyosult
előttem. Beléptem az épületbe és a második emeleti szekrényem felé vettem az
irányt, odaérve pedig megpillantottam drága barátnőmet, Emily-t. Egész hétvégén
nem találkoztunk, így legszívesebben már amint megláttam, jelelni kezdtem
volna.
~Szia! – ugrottam a nyakába.
~Helló. Mizujs csajszi?
~Hát, történt egy s más, ami érdekelhet, de a spanyol lánynak nincs
ideje a legjobb barátnőjére.
~ Fogorvoshoz kellett mennem! És az már egy hete volt, meddig hozod még
fel?
~Nem tudom, ameddig tehetem – vigyorogtam rá.
~Na, minden tudni akarok.
~ Majd suli után. Inkább te mesélj.
Barátnőm ebben a pillanatban
felkapta a fejét és a diákok is özönleni kezdtek a termek felé, így sejtettem,
hogy megszólalt az első óra kezdetét jelző csengő. Gyorsan kivettem a szükséges
könyveket irodalomra és már mentünk is a 102-es felé.
Az ajtót mögöttünk csukta be
Mrs. Stewart, az irodalomtanárnő. Gyorsan a helyünkre siettünk és lepakoltunk
asztalainkra.
A West Side Művészeti Suliban
minden nagyon modern. Egyszemélyes padok, saját gépek, persze csak iskolai
használatra, elektronikus tábla és a többi. Lassan már a tanárok is
elektronikusak lesznek….
Mi Emily-vel két, egymás
melletti padban ülünk szinte minden órán. Szinte a szemem előtt lebegett a
tavalyi kép, ahogy Stewart lecsapja a naplót az asztalra és körbepász tázza a
termet, majd tekintete megállapodik rajtam. Majdnem így történt azzal a
különbséggel, hogy már nincs naplónk. Az is elektronikus.
-Miss Black a táblához, a
többiek a tegnapi verset elemzik – kezdett bele kedvesen az órába.
Feltápászkodtunk Em-mel és kibattyogtunk a tanár elé.
- William Shakespeare.
Két szó. Két szó, ami feldobta
a napomat. Nem vagyok stréber, de mivel imádok olvasni, Shakespeare pedig az egyik
kedvencem, tudtam, könnyű dolgom lesz. Magabiztosan barátnőmre mosolyogtam,
hogy kezdhetjük-e, és mikor bólintott belefogtam. Megizzasztottam a barna hajú
szépséget, rendesen el is fáradt a fordításban. Negyed órán át folyamatosan
magyaráztam jelnyelven, és a 15 perc elteltével is csak azért hagytam abba,
mert a tanár félbeszakított mondván, eleget beszéltem. Beírt az elektronikus
naplóba egy ötöst, majd elmerült a „papírmunkában”. Mikor elmentünk Nina padja mellett,
aki persze az első sorban ült, nem bírtam megállni, hogy ne vessek rá egy
diadalmas pillantást. Ezt viszont nem hagyta szó nélkül, és rám nézett.
-Nocsak, nocsak. A stréber
megint brillírozott. Ügyesen elmondtad az anyagot. Ja, mégsem – vihogott össze
csatlósaival azt hajtogatva, hogy mennyire beégetett, de szerintem ez még hozzá
képest is elég gyenge volt.
- Emlékszel, hogy kérdeztelek? Én sem. Menj vissza a lány WC-be és
festegesd a körmöd. Az való neked, nem a tanterem – vágtam rá fölényesen,
mire megsértve visszavágott volna valamit, mikor Mrs. Stewart közbeszólt.
- Hölgyeim! Elég legyen. Nem
hallom a saját hangomat sem!
- Beszéljen hangosabban – vágta
rá Nina, aki meg sem próbált jópofizni. Az osztályunk ezt a megjegyzését
tapssal és nevetéssel díjazta, ám a tanárnőnek már kevésbé tetszett a hozzászólás.
- Miss Alvord! Ez a modor
megengedhetetlen. Az igazgatóiba!
Na, erre Nina arcára fagyott a
gúnyos vigyor és elsápadt. Soha nem volt még az igazgatóiban, sosem lépte át azt
a határt a gúnyos vagy épp tanárokat lealacsonyító közbeszólásaival, ahol elszakadt náluk a cérna. Most
megtörtént, és szinte sokkolta a felismerés.
-De…
- Indulás!
A bájos Nina csapkodva és
dohogva összepakolt és kiviharzott a teremből.
Ezután folytattuk a tételek
kidolgozását és Stewart engem sem piszkált aznap.
~*~
Utolsó óra után ótnak indultunk
Em-mel a Starbucks felé. Ez amolyan bevett dolog, minden hétfőn suli után beülünk és a kedvenc
shake-ünk mellett beszélgetünk.
~ Niall Horan komolyan „elrabolt” egyik este? De édes. Tutira bejössz
neki – Emily kicsit bepörgött, miután elmeséltem az egész hétvégét az
elejétől a végéig.
~ Ne beszélj már butaságokat. Hogy jönnék be? Süket vagyok, remélem,
feltűnt.
~ És? – nézett rám értetlenül.
~ Az, hogy téged nem zavar, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy más is ilyen könnyen túllép a
dolgon.
~ És honnan tudod, hogy Niall abba a kategóriába tartozik, akiket zavar?
~ Jajj, hagyjuk már. Eljössz velem holnap vázlatfüzetet venni? Meg ceruza
is kéne…
~ Persze. Nekem is kell szerezni tánccipőt, mert Bernal már egy hete
rágja a fülem, mert mezítláb táncolok…
Em a művészetiben tánc szakon
van, míg én rajzon és festőművészeten. Na nem mintha festő szeretnék lenni,
csak jó ezt csinálni. Mielőtt megsüketültem, én is táncoltam, csak aztán
érthető okok miatt átraktak erre a szakra.
Még beszélgettünk egy kicsit, ő
is elmesélte, mi volt a hétvégén, hogy volt a FunkyBuddha-ban, ahol egy –állítása
szerint – észbontóan helyes, fekete hajú pasival táncolt, meg hogy másnap irtózatosan összeveszett az anyjával. Aztán nekem lépnem
kellett, mert a fiúknak kezdődött a próba. Hazaszaladtam, hogy megebédeljek és
már siettem is a táncstúdióba.
A Sunshine-ban heti 4 napot
önkénteskedem, a többi hármon szabad. Megkértem Charlotte-ot, aki a főnököm,
hogy átrakhatjuk-e a szabanapokat úgy, hogy el tudjak menni a fiúk próbájára.
Megoldottuk, habár kicsit nehézkesen is, így mostmár ott tudok lenni a
próbákon. Igyekeztem is, szinte rohantam, mert
2 múlt 10 perccel, ami azt jelentette, hogy a srácok már gyakorolnak.
Betoppanva a terembe azt vettem észre, hogy Waverly hevesen gesztikulálva
magyaráz valamit Harry-nek, aki értetlenül rázza a fejét. Bátortalanul közelebb
merészkedtem, hátha kiveszek valami részletet, viszont a táncosoknak feltűnt a
jelenlétem és integetni kezdtek, mire a fiúk is felém fordultak.
~ Sziasztok! –jeleltem.
de jo!nagyon tetszik ugyes vagy!!!:D
VálaszTörlés:3 Köszönöm szépen! :D
Törlés