2013. február 7., csütörtök

10. fejezet – Állatkertnek a közelébe sem megyünk

Sziasztook! Meghoztam a 10. fejezetet. Igaz, nem reggel, ahogy ígértem, de majdcsak nem köveztek meg miatta. Remélem..
Gondoltam, ha már itt vagyok, dicsekszem egy sort: az eddigi 10 fejezet WORD-ben, 12 pontos Georgiával írva 38 oldal, azon belül pedig 13.879 szó. Ezen kívül az oldalnak eddig 19 rendszeres olvasója van, amiért nem tudok elég hálás lenni, és túlléptük a  4.700 oldalmegtekintést, amit szintén nem tudok elégszer megköszönni. <3
Kellemes olvasást.
Puszi: Bo×××

~Niall~



Tegnap, mikor hazaértem, a fiúk kifaggattak.
-Mi volt? Hova mentetek? Jó volt? – gondoltam, felvágok egy kicsit és jelnyelven válaszoltam, mire csak értetlen  pillantásokat kaptam.
-Most úgy, hogy mi is értsük – leültünk és én mindent elmeséltem nekik. Részletesen, hisz semmi t tkunk nincs egymás előtt.
-És még sosem volt a London Eye-nál! Úgyhogy elvittem, kajáltunk, csináltunk képeket – megmutattam a fotókat a fiúknak, majd miután ők is meséltek, felmentem az emeletre.
~*~
Másnap hajnali 10-kor arra keltem, hogy Lou rám veti magát azt üvöltve, hogy „Ideje felkelni!”. És akkor még örülhettem, ugyanis pár pillanattal később már mindannyian rajtam tehénkedtek.
-Louis! Zayn! Harry! Liam! Kifelé!
-De jó. Jöttunk megkérdezni, hogy ébren vagy-e, de ahogy látom, nem ébresztettünk fel – répaimádó barátom hangja vidáman csengett.
-Srácok! Most, hogy ilyen szpen összegyűltünk, megkérdezem: nem megyünk el az állatkertbe? Úgyis régen voltunk és a válogatásig is van még egy csomó idő – ugrált rajtunk Hazza, mire válaszul egyszerre nyögtünk fel, mintha csak begyakoroltuk volna. 
-Ha leszálltok rólam, mehetünk. Ott úgyis van vattacukor.
Mindenki lekászálódott az ágyamról, bár nem siettek el semmit. Felültem és álmosan beletúrtam alvástól kócos, szőke fürtjeimbe. Körülnéztem a kicsit kupis szobámban, mikor megakadt a tekintetem a TV előtt álldogálló Louis-on.
-Te mit csinálsz?
-Muhahahahaha! – felkapta a szekrényre dobott boyerem és kiviharzott. Gondolkodás nélkül pattantam fel azzal a szándékkal, hogy utána iramodjak.
-Louis Troy Austin! Azonnal állj meg, hallod? Rontottam ki szobámból, majd a lépcsőn lerohanva a konyhát vettem célba. Amint berohantam a konyhába, egy meglepett sikkantás hagyta el valaki száját. Odakapva fejem Danielle-t pillantottam meg, ahogy kezét szeméhez kapja. Ekkor esett le, hogy tulajdonképpen pucér vagyok. Tettetett sértődöttséggel tártam szét a karom.
-Ne már. Ennyire nem csúnya – nevettem el a mondat végét. Mozgás láttam szemem sarkából. – Louis William Tomlinson! – barátom elslisszolt mellettem, de most gyorsabb voltam, elkaptam a karját. – Adod ide! – kezembe adta boxerem, amit sietősen felvettem, Dani legnagyobb örömére. Amint az anyag eltakarta nemes alsófelem, a hűtőhöz léptem, de semmi kedvemre való nem volt benne, így inkább a pulton hagyott Chocapic-ért nyúltam. Megtöltöttem tányérom tejjel és müzlivel, majd leültem a bárszékre és falatozni kezdtem a többiek beszélgetését hallgatva.
~*~
Reggeli után mind elszaladtunk felöltözni és rá 10 percre már az ajtóban ácsorogtunk Zayn-t várva.
-Gyere már! Jó a hajad! – kiáltott fel Liam.
-Miért nem megyünk gyalog?  Nincs messze – kérdezte Dani jóhiszeműen.
-Igaza van! Hiszen senkinek nem fog feltűnni 5 sapkás, napszemcsis srác egy lánnyal, aki hasonlít Liam Payne barátnőjére és történetesen az egyik fiú kezét fogja – hadarta el az éppen felénk tartó Zayn.
-Jól van, Mr. Tökéleteshaj! Nem kell a cinizmus.
-Induláás! – kiáltott fel Louis kirohanva a házból, mi pedig utánasiettünk.
Az állatkerthez hajtottunk, ott pedig az első dolgunk volt keresni egy vattacukrost. Nem sokkal később már a szurikátákat etettem a vaníliás édességgel.
-Itt nincsen egy majom sem? – kérdezte Hazza, mire hátrafordultam és reflexből válaszoltam.
-De, Hazza, ott, mögötted. Csíkos felsőben – mutattam göndör barátom háta mögé, ahol  Louis, aki eddig egy ketrecen mászott felfelé most felénk pillantott és értetlenül forgatta fejét azt kiabálva, hogy „Csíkos felsős majom? Hol? Hol?!”
Miután leszedtük Lou-t a ketrectől, Liam-nek meggyűlt a baja velünk: Rám figyelt, akkor Lou és Hazza kergetőztek, ha rájuk figyelt, én kószáltam el Dani-vel az oldalamon, vagy épp Zayn sietett el kajáért. Másfél órán át bírta, de akkor könyörtelenül, ellentmondást nem tűrő hangnemben kijelentette, hogy indulunk. Azt hiszem, egy ideig nem megyünk állatkertnek még csak a közelébe sem.
~*~
Az állatkert után egyből a táncstúdióhoz hajtottunk. A hátsó bejáratnál Paul már várt ránk és besiettünk az épületbe, mielőtt bárki megláthatott volna minket.
Abba a táncterembe mentünk, ahol múltkor láttuk Waverly-t táncolni.
A terembe érve körülnéztünk, s én egyből megpillantottam a keresett lányt. Ismét a padon ült s egy könyvébe merült, fel sem tűnt neki érkezésünk.
Miután Waverly még egyszer megtáncoltatta az összegyűlt csapatot Olly Troublemaker című számára, elküldte őket, hogy pihenjenek, szedjék össze a gondolataikat, ő maga pedig a kis törölközőjével a nyakában odajött hozzánk.
-Sziasztok! Jó napot – nézett végig rajtunk.
-Helló – üdvözöltük mi is.alt:
Még pár percet cseverésztünk, majd az addig szótlan Paul is megszólalt:
-Na, készen állnak a lányok?
-szerintem igen – felelte megigazítva felsőjét Wave. – Szólok nekik – ugrándozott az öltözők felé – Biztosan elbambultam, mert arra eszméltem fel, hogy Liam, aki még mindig barátnője kezét fogta, megbökött. Felá kaptam fejem, mire állával alig láthatóan Mira felé intett.
A lányhoz érve megálltam, testemmel ráárnyékolva a könyvre. Kíváncsian nézett fel, hogy ugyan ki zavarja nyugalmát, mikor megpillantott,  félrerakta könyvét és adott két puszit.
~Szia!
~Szia. Jöttetek a válogatásra?
~Ugyan már. Gondoltuk, süthetnénk pizzát, nem kellenek nekünk háttértáncosok.
~Éhes vagy? Mert van nálam egy szendvics, és ha gondolod, odaadom.
~Nem kell, most ettünk, éppen ironikus voltam. Csak kézjelekkel annyira nem megy.
~Értem – nevetett fel.
~Ahogy nézem, kijöttek a lányok. Odamegyünk a többiekhez?
~Aha, de majd fordítasz?
~Hát, amit értek, azt igen – ezzel odabaktattunk az élénken beszélgető társasághoz.
Amint elfoglaltuk helyeinket a nekünk felállított asztalnál s a lányok is elhelyezkedtek, kezdődhetett a válogatás.
~*~

Alig 3 óra múlva végeztünk is. Nagyon jól táncoltak a lányok és a fiúk is legalább annyira jók voltak. Táncoltak koreográfiát, spontán, egyedül, de párban és csoportban is. Végül a hat párt hétre bővítettük, de még így is akadtak bőven, akiknek be kellett volna kerülni.
Megbeszéltük a táncosokkal, hogy akkor holnap megtartjuk az első próbát, majd ők bevonultak az öltözőkbe, olyan hitetlenkedő arccal, hogy kedvem támadt nevetni.
Sosem értettem, a tinilányok miért vannak annyira elájulva tőlünk. Úgy értem, éneklünk, de sokan mások is. Ettől még ugyanolyan emberek, kamaszok vagyunk, mint bárki más. És bár én még két év után sem tudom felfogni annak a szeretetnek a miértjét, amit a rajongóktól kapunk napi szinten. elképesztően jól esik, ahogy az is, hogy ennyien szeretik a zenénket.
Gondolataim hálójából Lou hangja rángatott ki.
-Niall! Nézd, Nando’s!
-Ez gyenge volt, Louis. A legközelebbi Nando’s 10 percnyire van gyalog, négy utcával lejjebb, a pályaudvarnál. Innen nem látni egyik ablakból sem – közöltem barátommal, s mikor egyszerre hét szempár meredt rám döbbenten, csak nevetve megvontam a vállam.
-Szóval, hol tartottunk?
-Ott, hogy szeretnénk, ha Waverly lenne a koreográfusunk.
-Én meg mondtam, hogy nem. Keressetek egy profit.
-Láttuk, hogy táncolsz, te magad is profi vagy.
-De…
-És amúgy is! A legtöbb számunkra már van koreográfiád – fojtotta Waverly-be a szót Zayn.
-Tényleg segítene. Nem kéne még egy táncos után kutatnunk - szállt be a beszélgetésbe Paul is.
~Wave. Úgyis ráérsz. Mégis mit csinálnál, ha a csoportod ¾-e amúgy is a fiúk próbáján van? – büszke voltam magamra, hogy megértettem, így lefordítottam a srácoknak. Paul csak összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
-Jól van. Ha úgy gondoljátok, hogy megfelelek a  célra, akkor benne vagyok. Most viszont mennünk kell. Akkor holnap 2?
-Pontosan. Köszönjük.
-Ne kíméld őket – szólt Paul mosolyogva.
-Ne aggódjon. Csodálni fogom, ha haza bírnak majd vánszorogni – nyugtatta meg menedzserünket vigyorogva újdonsült tanárunk. Kár, hogy ez a mondat csak Paul-nak volt megnyugtató, nekünk már kevésbé.
~*~
Megvártuk, hogy Waverly átöltözzön, majd miután hazavittük a lányokat, a One Direction rezidencia felé indultunk.

4 megjegyzés:

  1. Naon jó lett siess a kövivel!!:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönööm :D Örülök, hogy tetszik :D <3

      Törlés
  2. Kedvencem lett ez a blogod Zsoo..:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg? Megtiszteltetés *-* <3

      Törlés