6. fejezet - A Funky Buddha-ba

Sziasztok!! Itt is van a következő rész.

Nagy-nagyon szeretném megköszönni a több, mint 2.500 látogatót, aki akár egy percet is áldozott a szabadidejéből arra, hogy meglesse a blogomat, és a 14(!!!!) rendszeres olvasót. Kimondhatatlanul hálás vagyok Nektek érte! Mikor csak olvastam történeteket nem értettem, miért írták mindig, hogy hálásak, meg köszönik, meg a többi, de most, hogy én is írok, rájöttem. Fantasztikus érzés, hogy ennyien szeretik olvasni, amit ÉN írok.Tényleg, szívből köszönöm.

Plusz, új dizájn van, de gondolom, feltűnt mindenkinek. Remélem, tetszik. Nyitni fogok egy új fület, ahol majd az eddigi kinézetek (1 db.) lesznek fotókkal feltűntetve, hogy akik már az elsőt nem látták, vagy később a többit, azok is tudják, milyen volt.

Hozzátenném még, hogy a történet WORD-ben eddig 24 A5-ös oldal (bevezetők nélkül, természetesen), 12 pontos Georgiával írva, és 8. 140 szó. Én nagyon örülök neki, hogy már ennyi, és még csak a 6. fejezetnél tartunk!

Hú, ez elég hosszú bevezető lett, ne haragudjatok. Akkor most jó olvasást!

Puszi: Bo×××  

 

~Niall~

A lánynak olyan kisugárzása volt, ami azt sugallta, hogy ismerjem meg. Áradt a lényéből a kedvesség, a szeretet, a nyugalom.

Imádtam. Az első naptól kezdve -ami még csak tegnap volt..

Amint hazaértünk, szétszéledtünk. Én felmentem a szobámba, hogy folytassam a dal írását. Egész jól haladtam, de csak pár órám volt írni, mert kopogtak. Félretettem a gitárt és kinyitottam az ajtót. A küszöbön Zayn állt, majd meg sem várva, hogy megmukkanjak, belépett a szobámba és levágta magát a TV előtti babzsákfotelek egyikébe. Becsuktam az ajtót és lehuppantam mellé.

-Na mizu van? – kérdezte. Elég furcsán nézhettem rá, mert felnevetett.

-Ömm.. semmi. Dalt írtam.

-Nem most! Mirával.

-Semmi. Mi lenne?

-Ház, az az ölelés… kétszer is. Verseny…-húzta fel a szemöldökét.

-Ne kombinálj. Nem lesz semmi.

-Azért, mert te nem akarod, vagy mert ő nem akarja?

-Zayn! Tegnap találkoztunk! – tártam szét a karom felháborodva.

-Oké-oké –emelte fel kezeit védekezőn – Amúgy aranyos és…

Eddig jutott, mert Harry ránk törte az ajtóm és figyelembe sem véve felháborodott horkantásom vagy Zayn nevetését belevágott mondandójába.

-Bulizni megyünk. Lou hívta El-t, Liam Danelle-t, mi pedig, a három szingli becsajozunk.

-Benne vagyok!

-Én is. – vigyorodtam el. Mikor mindketten furcsán néztek rám, hozzátettem: - A buliban, nem a csajozásban. Hé, hisz tudjátok: a hercegnőm már úton van.

-Ja, de elég lassan jöhet, hiszen csak pár utcányira lakik, nem a világ végén.

Elengedtem a fülem mellett Harry megjegyzését, és a helyére raktam a gitárom, majd követtem  Zayn-t és Hazzát a földszintre.Leérve csatlakoztunk a nappaliban tomboló társasághoz. A banda kibővült Josh-sal és barátnőjével, Savannah-val, El-lel és Danielle-lel. Gyalog vágtunk neki London utcáinak. Út közben megkérdeztem Liam-et, hogy hová is megyünk pontosan, és azt modnta, hogy a Funky Buddha-ba. Persze, jogos. Mindig oda járunk, nem is értem, miért kérdeztem. Közel van a Direction-házhoz, és nagyjából ugyanazok az emberek járnak bulizni, ők pedig már megszokták, hogy mi is gyakran töltjük ott a szabadidőnket, valamint jó a biztonság is, sok őr van, így fotósok/riporterek sem jutnak be.

Gyorsan odaértünk és a bejutással sem volt gond. Belépve felmértem a terepet, és a sok ember közül egyből felismertem egyet. Vörös haja csak úgy világított a sok barna, fekete, szőke, zöld –na jó, az csak egy volt: Emory. De ő egyébként is fura –hajkorona között. A srácok letelepedtek az egyik hátsó box-hoz, én pedig intettem, hogy megyek én is, csak odahívom Ed-et. Átverekedtem magam a táncoló embertömegen, és odanyomakodtam Ed-hez, aki a pultnál ücsörgött.

-Helló!

-Szia! –fordult meglepettem felém. –Te hogy-hogy itt?

-Ezt én is kérdezhetném. Bulizni mész és nem hívsz? Micsoda modortalanság, fiatalember! – nevettem fel. –Amúgy a srácok is itt vannak, kicsit kiegészülve. Csatlakozott hozzánk Josh és Savannah, El, Dani, és ahogy látom, most jött Andy is. –kaptam fejem a ajtó felé, ahol valóban ott állt Liam legjobb barátja. Odaintettem neki, majd miután visszaintett elkezdtem hátrafelé mutogatni, mire bólintott és megindult csapatunk boxa felé. Visszafordultam a vöröskéhez. – Odamegyünk?

-Még szép! – ugrott le a bárszékről Ed, és már indultunk is a fiúkhoz.

Ahogy odaértünk, leültünk Harry mellé. Feltűnt, hogy már mindenki előtt van pia, plusz Liam előtt kóla.

-Hé! Nekünk nem is kértetek? –tettettem felháborodást.

-Nem. – felelt nemes egyszerűséggel Lou, majd visszafordult Eleanor-hoz.

-Remek. Akkor hozok. Ed, neked mi kell? – néztem barátomra. Felvettem a rendelést, és újfent odaverekedtem a pulthoz. Rendeltem, és míg vártam, visszasiklott tekintetem az asztalunkhoz, ahol mindannyian érdeklődve figyeltek egy, az asztalunknál szobrozó lányt. Kíváncsi lettem, így, ahogy megkaptam a kért italokat, visszasiettem a helyünkre. Mikor odaértem, Zayn éppen felállt, és miközben megfogta a lány kezét, magabiztosan rám kacsintott. Elképedve  ültem le Ed mellé, és tettem le az italokat, amiket egyből felhajtottunk.

-Ki volt ez?

-Emily. Vagy ki.

-Az az Emily?

-Mit tudom én! – vonta meg vállát nevetve Ed.

-Harry felállt, és egy szó nélkül lelépett.

~*~

Volt már 2 óra is, mikor eszembe jutott valami. Felálltam, és közöltem Ed-del, hogy lelépek, de addigra már annyi volt benne, hogy csodáltam tudja, hogy ki vagyok. Ilyen alkalmakkor egyébként ajánlatos minnél előbb távozni, mert az utolsó fizet mindent.

Elindultam, de úgy döntöttem, jobb, ha fogok egy taxit. Biztonságosabb. Mire találtam egyet, a Big Ben órája fél hármat ütött Bemondtam a címet, amit addigra már megjegyeztem, és indultunk is.

Nagymamám mindig azt mondta, hogy a hajnali 2 után hozott döntéseknek sosem lesz jó vége… Majd kiderül.

Tíz perc kocsikázás után megérkeztünk Miráék utcájához. Kiszálltam és elindultam az egyik ház felé, de a taxisofőr elég gorombán odaszólt, hogy nem ingyen hozott el, mire visszasiettem, és szerencsétlenkedtem egy sort a pénzzel a sötétben. Végül meg sem nézve, mennyit adok oda a taxis kezébe nyomtam a pénzt, és elindultam az ajtó felé. Fogalmam sem volt, hogy fogok bejutni, és csak remélni mertem, hogy jó házba megyek be. Felmentem a háromfokos kis lépcsőn, de az utolsónál megbotlottam, és elestem volna, ha nem kapaszkodom meg az ajtó kilincsében. Ami a súlyom miatt lenyomódott, és az ajtó legnagyobb döbbenetemre kinyílt. Óvatosan benyitottam, és miközben egyre beljebb mentem a házban, úgy éreztem magam, mint valami betörő. Bár, jelen pillanatban nem sok különbség volt köztem –a fekete nacimban és pulcsimban fehér Supra cipőmmel- és egy betörő között…

Apró volt a ház és nem volt lépcső, amiért hálát adtam. Elhaladtam a konyhával egybekötözz ebédlő mellett, és tapogatózva haladtam tovább. Benyitottam az első ajtón. A wc volt, így folytattam utam. A második szoba ajtajához érve lenyomtam a kilincset és benyitottam. A nyitott ablakon beszűrődő hold fénye megvilágította a szobát. Két ágy, két íróasztal és pár szekrény. A közelebbi ágy össze volt túrva, de nem feküdt benne senki, így tekintetem átsiklott a másik ágyhoz. Amilyen halkan csak tudtam, becsuktam magam mögött az ajtót, és elindultam. Mivel alig volt fény –hát mit mondjak, a hold nem valami 100 wattos villanykörte- nem vettem észre a földre rakott dobozt, amibe sikerült is belerúgnom. Elnyomtam egy irdatlan ordítást, és bicegve odaléptem az ágyhoz. Lehajoltam, és megláttam Mirát. Édesen aludt, egy hosszú póló és egy rövidnadrág volt rajta. Hason feküdt és jobb térdét felhúzta a hasához, és ezt mind onnan láttam, hogy a takaróját félig lerúgta magáról. Álmában mosolygott, és annyira aranyos volt, hogy nem akartam felébreszteni, de aztán rájöttem, hogy azért jöttem el idáig, mert el akarom vinni. Nem számít, hogy már hajnali 3 mólt, a egy próbát megért. Így hát óvatosan megsimogattam az arcát, amitől összerándult, de csak átfordította fejét a másik oldalra. Elmosolyodtam és már majdnem megszólítottam, mikor eszembe jutott, hogy felesleges, úgyhogy inkább megismételtem a korábbi folyamatot, mire visszafordította a fejét felém és lassan kinyitotta szemeit. Azonnal az éjjeli szekrényen álló lámpához nyúlt és felkapcsolta azt. Szemében láttam a megdöbbenést és a pillanatnyi ijedtséget. Felpattant –ezzel leverte az eddig körülötte heverő tankönyveket – és az asztalához sietett, amin ott pihent egy csomó füzet, jegyzet tömb és toll. Felkapott egy füzetet és egy fekete tollat, majd írni kezdett. Helyet foglaltam az ágyán és vártam, hogy befejezze az írást. Közben őt néztem: fáradt, álmos arcát, gyönyörű, szőke haját és… és a testét. Azt a testet, amit még az alaktalan póló és a nadrág sem tudott elcsúfítani.