Halihó! Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hozom a részt, de egész délután sütöttünk anyummal, és még átnéztem a one shot-ot, amit Nektek hozok, tervezhetően jövő hét szerdán. Alig várom, hogy lássátok, kifejezetten meg vagyok vele elégedve, remélem, Nektek is tetszeni fog, ahogy ez a rész is. :)
Jó olvasást!
Ui.: A dőlt betűs részek, valamint az ilyen jellel: "~" kezdődő mondatokat vagy jelbeszéddel mutogatják, és hozzámondják, hogy mit jelent (társaságban), vagy csak simán mutatják.
Bo xxx
~Mira~
Akik délutánonként dolgoznak, rendszerint önkéntesek, így nem
kapnak pénzt, de ez senkit nem zavar. Például én is felettéb örültem volna, ha
kapok segítséget, és nem egyedül kell megtanulnom a jelbeszédet. Rajtam kívül
még sokan vannak, akik már évek óta visszajárnak szinte minden nap. Ilyen Liz,
Dylan, Daniel és Mary is. Két éve együtt dolgozom mind a négyükkel, és bár mind
egészségesek, egyáltalán nem éreztetik velem, hogy én nem vagyok az. Sietve
mentem fel a 2. Emeletre, és kerestem meg a „termemet“. Bent már vártak a
gyerekek, és az előző nap tanult kézjeleket gyakorolták,
olvastak, vagy csak szimplán játszottak. Mosolyogva fordultak felém, ahogy
észrevettek és futottak oda hozzám megölelni. Hozzám kerültek a kicsik, azaz a
3-6 éves gyerekek.
~Sziasztok! –
köszöntöttem őket az első alkalommal megtanult kézjellel.
~Szia! – szinte
egyszerre köszöntek vissza.
~Mira! Rángatta meg a nadrágom Melissa.~ Tylor nem hagy békén! Folyton húzogatja a … - itt elakadt, de elővett egy lapot, és felírta rá, amit szerett volna:
„Copfom“
Elmutogattam megmutattam, hogy van kézjellel amit nem tudott,
aztán megszidtam az említett fiút is. Levettem a pulcsim, majd leültünk egy
körbe a puha szőnyegen.
~Bánnátok, ha behoznék
valakit a jövő
héten? Nagyon aranyos, ma találkoztam vele.
~Ki az? Hogy hívják?
~Niall.
~Milyen Niall?
~De kíváncsi valaki! –
mosolyogtam ~Niall Horan. Egy bandában
énekel..
~One Direction?
~Igen, valami ilyesmit
említett.
~Jöhet! – nos igen.
Mimit nem nagyon akadályozza a halláskárosodás, oda van a legtöbb sztárért. Ha
pedig énekes, akkor lényegtelen, hogy nem hallja őket, megelőlegezi nekik a jó hangot.
~Na. Most, hogy ezt
megbeszéltük, el kellene dönteni, mit játszunk ma.
A gyerekek megrohamoztak az ötleteikkel, majd mikor biztosítottam
róla mindenkit, hogy az összes játékot kipróbáljuk, ujjongani kezdtek, majd
belefogtunk. Ezzel el is ment a délután, hiszen öt óra sebesen elrepül. Miután
mindekiért jöttek – vagy felvitték őket a szobákba - , én is indultam
volna, amikor megjelent Anne. Megkért, hogy maradjak még egy fél órát, mert
Katie anyukája csak akkor tud jönni. Természetesen maradtam, és kértem engedélyt,
hogy kimehessünk sétálni. Miután megkaptuk Anne beleegyezését - azzal a
figyelmeztetéssel, hogy nem mehetünk messzire - , elindultunk. Mivel Katie még
csak 3 éves – ezzel a legfiatalabb is a csoportban –, felvettem, és úgy
sétáltam el vele a legközelebbi játszótérig. Ott letettem, és fogócskáztunk egy
negyed órát, meg hintáztattam, aztán visszaindultunk, mert tudtam, mindjárt
jönnek érte. Mire visszaértünk, pont jött is Katie anyukája, aki adni akart
pénzt azért, mert vigyáztam a lányára még fél órán át, de természetesen nem
fogadtam el. Vagy tíz percig biztosan győzködtem, míg végre visszatette a pénzt a tárcájába. Mondtam neki,
hogy ez a dolgom, és amúgy sem munka, szívesen vigyázok rá máskor is.
Mosolyogva bólintott, még egyszer megköszönte a segítséget, majd távoztak, és én
is útnak indultam. Eredetileg még bementem volna segíteni Dylan-nek, de láttam,
hogy boldogul, így megbeszéltük, hogy jövőhéten megyek be. Felszálltam az első buszra, ami – nekem – jó irányba
tartott, és kibámulva az ablakon csodáltam London egyre sötétedő utcáit. Gyönyörű volt…
Mire hazaértem, Waverly már otthon volt. Megvárt, hogy együtt
tudjunk vacsorát csinálni, de mindketten mást akartunk, így végül megegyeztünk
abban, hogy apa kedvencét csináljuk: bundáskenyeret.
Gyorsan elkészítettük, és miközben ettünk, beszélgettünk. Ez
mindig vicces, mert mindketten zsíros kézzel mutogatunk. Nővéremmel is könnyen tudtam kommunikálni, egyike volt azon
keveseknek, akik önként és zokszó nélkül tanulták meg a jelbeszédet. Amit pedig
nem tudott, azt leírta.
~Milyen volt a stúdióban?
~Jó, és ami még jobb, hogy
holnap belefogunk egy új koreográfiába!! Az egyik fiúbanda koncertjére kellenek táncosok. Alig várom! –
csillant fel a szeme. Persze, Wave imádott táncolni, az az élete. Nem telt el
úgy nap, hogy ne mozogna, táncolna legalább fél órát. Imádtam nézni.
~De jó!! Ugye majd nézhetem?
És apánál mi volt?
~Természetesen. Nem is
merném színpadra állítani a véleményed nélkül. Apunál meg nem sok. Hoztak
megint egy csomó könyvet – mikor látta, hogy erre még nagyobb vigyorral
figyelek rá, felnevetett. ~ Tett félre
neked párat, majd menj be értük. De lehet, hogy haza is hozza.
Egyébként is szerettem a nevelőapámat, de mikor kaptam tőle könyvet… olyankor egyszerűen istenítettem.
~És veled mi volt ma? Sikerült lefoglalni magad?
~Igen! Szóóval, elmentem
futni, akkor még semmi nem történt. Hazajöttem, majd úgy döntöttem,
visszamegyek a Hyde Parkba olvasni. Tudod, mennyire bele szoktam merülni a
könyvekbe. Azt vettem észre úgy másfél óra után, hogy megáll valaki előttem. Leült, persze megkérdezte, hogy
szabad-e, aztán beszélgettünk. Nagyon aranyos volt, sétáltunk, meghívott
kajálni, nevettünk, és nem zavarta a problémám!! Niall-nek hívják, és egy
bandában énekel. Vagyis ezt mondta. – régen imádtam beszélni, és ezen a hallás károsodás sem
változtatott. Persze jeleléssel nyilván könnyebb, mint írni, de például a szőkeség esetében ma nem bántam, hogy
körmölnöm kellett.
~Niall? Horan? –
kerekedett el a szeme.
~Igen…
~Az ő koncertjük koreográfiáját csinálom én!
~Hűű! Az jóó. Akkor,
gondolom, gyakrabban leszek bent a stúdióban. Már ha nem baj.
~Dehogy, én örülök neki.
Időközben befejeztük
a vacsorát is, és visszamentünk közös szobánkba, hogy kiválasszuk, mit fogunk
nézni. Míg nővérem elment zuhanyozni,
én csekkoltam a mail-jeimet, és felnéztem Twitterre is. A közösségi oldalon
több, mint 20.000-rel gyarapodott követőim száma, amit nem annyira értettem,
így rámentem a „kapcsolatok“ fülre, és már meg is találtam a választ fel nem
tett kérdésemre. Egy megjelölésem volt:
@NiallOfficial:
@Mira_Black Fantasztikus nap volt veled! Örülök, hogy találkoztunk. ♥
Erre
a tweet-re jött valami iszonyat mennyiségű válasz, egy csomóan kedvelték és
megosztották, eddig. És a válasz adók száma percről-percre nőtt. Válaszoltam rá, mert örömmel töltött el, hogy nem
szégyenli a… hát, engem. Alapvetően jóban vagyok az önbizalmammal, de néha meginog, és olyankor
veszekszünk.
@Mira_Black:
@NiallOfficial Én is nagyon örülök,
köszönöm ezt a csodálatos napot és a csirkét ;) Finom volt ♥
Ezen kívül semmi izgi nem történt. Illetve de, egy valami: Emily
feltöltött egy képet magáról. Szóval bulizni volt. Írtam neki, hogy majd mesél,
aztán kiléptem, és megnyitottam a mail-fiókom. Meglepődve vettem észre, hogy kaptam levelet.
Persze a sok spam mellett.
Mosolyogva olvastam Niall levelét, melyben leírta, hogy a srácok
szívesen találkoznának velem. Kétségbeesetten tekintettem az épp mellém telepedő nővéremre. Elolvasta a levelet, és értetlenül meredt rám.
~Mi az?
~Ők sztárok. Beképzelt,
öntelt, gazdag sztárok. Kinevetnének, ha megtudnák, hogy… hogy nem vagyok
normális.
~Ne ítélkezz, míg nem
találkoztál velük. Niall biztosan nem barátkozna velük, ha olyanok lennének,
mint ahogy te elképzeled őket.
~Igazad van… - tűnődtem.
~Nem szoktad még meg? –
bökött oldalba könyökével.
Szóval hozzáfogtam megírni a válaszlevelet.
„Szia Niall! Hát, mindenképp találkozunk, ugyanis a
nővérem fogja koreografálni a koncertetekhez a táncot. Szóval a próbán ott leszek, meg, gondolom, ti is,
és nehéz lenne nem találkozni. Nagyon jól éreztem magam
ma, köszönök mindent! Ja, és megkérdeztem a gyerekeket, jövőhéten bejöhetsz. De
készülj fel, Daisy nem könnyű eset, ha sztárokról van szó. :D Puszi: Mira“
Elküldtem, majd nővéremre néztem.
~Remélem, igazad lesz! –
elvigyorodott, majd azt mondta:
~Na, nézzünk filmet!
Pattogtattunk kukoricát (mindig veszünk, saját pénzből persze), majd leülve a Tv elé
beraktuk feliratosan a Ps.: I love you-t.
Azon a filmen mindig sírok, olyan szép. Amikor másfél óra múlva
megjelent a képernyőn a The End
felirat, elszaladtam fürdeni.
Jó félóráig áztattam magam, mire úgy éreztem, elég volt. A szoba
felé menet megölelgettem aput, meg adtam neki egy puszit: elhozta a könyveket!
Ismét egy magyart, valamint 2-3 angol-t is. Mikor beértem a szobába,
megcéloztam az ágyat. Befészkelve magam az ágyneműbe olvastam egy kicsit, majd mikor
Wave is megérkezett, leoltottuk a villanyt.
Nagyon jol irsz,de komolyan!<3333
VálaszTörlésKöszönöm szépen, sokat jelent! <3
Törlés