Drága barátnőm, Eliza csinált nekem új dizit, úgyhogy most azt csodálhatjátok. Nekem nagyon tetszik, és nektek? :D
Kaptam kritikát Emi-től, amit itt olvashattok, vagy itt.
Én nem megyek haza Magyarországra, mint egyesek (:DD), úgyhogy hozni fogom a részt még a hétvégén valószínűleg.
Jó olvasást, puszi:
Bo×××
~Niall~
Úton vagyunk – írtam SMS-ben Waverly-nek, majd megfogtam
Mira kezét, és mint egy úriember, kinyitottam előtte az autóm ajtaját. Miután
én is beültem, indulhattunk.
-Még mindig nem hiszem el, hogy ilyen dalokat írsz –
pillantottam felé, aztán tekintetemet ismét az útra fordítottam.
Kijelentésemre Mira, aki eddig a Temze hömpölygő vizét
nézte, felém nézett.
-Én azt nem hiszem el, hogy még nem hallottalak énekelni.
- Orvosoljuk. Lesz koncertünk jövő pénteken. A srácokkal
arra gondoltunk, hogy eljöhetnétek Wavery-vel. Ott lesznek a lányok is, meg a
Little Mix, meg Andy, szóval sok barát, és utána bulizhatnánk egyet.
- A koncert jól hangzik, de a jegyeket gondolom már
hónapokkal korábban lefoglalták.
Összeráncoltam a szemöldököm, és rásandítottam. Csak nem
gondolja, hogy a véletlenre bízom az ilyen dolgokat?
-Nyisd ki a kesztyűtartót – biccentettem fejemmel az
említett hely felé, ő pedig úgy tett, de amint meglátta mi van benne, vissza is
csukta.
- Niall!
- Mi az? – nevettem fel
- Nem gondolhatod komolyan! Névre szóló VIP jegy? Tudod,
hogy nem fogadhatom el! A műtét, ez az egész…
- Miért csinálsz belőle ekkora ügyet? Ez csak egy jegy.
- Mert… mert több millió lány szeretné azt a jegyet, amit
én most elveszek tőlük!
- Nem elveszed, ajándékba kapod.
- De…
- Nincs de. Mondd szépen, köszönöm – sandítottam rá.
Tekintete köztem, és a tartó között ugrált, végül sóhajtott, majd nyomott egy
puszit az arcomra.
- Köszönöm.
- Nincs mit – vigyorogtam. Tudtam, hogy hallani szeretne
minket, és nincs is erre jobb alkalom, mint egy koncert.
A háztól egy saroknyira parkoltam le, ahogy mindig.
Elővigyázatosak vagyunk, nem lenne jó, ha kiderülne, hol lakunk. Azt az őrületet…
Kiszálltunk, és elindultunk a ház felé.
- Csöndes vagy – jegyeztem meg pár percnyi hallgatás
után.
- Csak ideges vagyok. Majd elmúlik.
- Az érettségi miatt?
- Igen. Holnap után kezdődik. Mindig, minden vizsgára
rágörcsölök, és most, hogy a legnagyobb előtt állok… Izgulok.
- Nem kell. Sikerülni fog. – álltam meg, és mivel ő
tovább ment, visszahúztam magamhoz, és megcsókoltam. Mikor elengedtem, egy
pimasz mosollyal az ajkaimon megjegyeztem:
- Browney-t ettél?
- Szeretem a browney-t, ne bántsd – lökte meg a vállam,
mire nevetve bólogattam.
- Ó, igen? A browney-t mindenki szereti – öleltem át a
vállát, és folytattuk rövidke utunkat.
Alig két perccel később megérkeztünk, és a zárral
bajlódtam. Mikor nem jött össze, segítségkérően Mirára pillantottam, aki
készségesen odalépett elém, és egy pillanat alatt kinyitotta az ajtót.
Amint belépett, kitört a hangzavar, mindenki egyszerre
ordította, hogy „Boldog szülinapot!”, ő pedig csak állt az ajtóban, és tátott
szájjal figyelte a barátait.
Nem voltak ott sokan, csak a banda, a zenekar, a nővére, Emily, Eleanor,
Danielle, és Perrie, viszont ők mind szerették, és ő viszontszerette őket.
Csak bámult, és mikor belekezdtünk a „Boldog szülinapot”-ba,
eleredtek a könnyei. Nem szándékosan, csak jöttek, miközben hitetlenkedve,
némán rázta a vállát a nevetés.
Mindenki sorban megölelte őt, a lányok persze
össze-vissza puszilgatták, és átadták az ajándékokat is, amiket félrerakott
mondván, majd később kinyitja.
Éppen én csókoltam meg hosszabban, mint illendő lett
volna, de mindenki elnézte nekünk, amikor Mira elhúzódott és meghatva nézett
rám.
- Szerveztél nekem bulit?
- Hát, igazából Waverly, Emily, és mi öten szerveztük.
Közösen.
- Köszönöm! – ölelt meg. – De… azt mondtad, hogy a srácok
sütni akarnak, és meg kell akadályoznunk őket. Hazudtál? – vonta fel vigyorogva
fél szemöldökét.
- Nem – bólintottam. – Tényleg sütöttek, csakhogy
segítettem, és eszemben sem volt megállítani őket. Képzelj el engem a konyhában
– húztam ki magam. – Mint egy isten – Néztem le rá.
- Ohhóó – nevetett. – Pont, mint egy isten, aki körül
minden leég a konyhában. Idilli kép – bújt hozzám. Fejemmel éppen biccentettem
a konyha bejáratánál várakozó Emily-nek, mikor Mira felnézett rám. – De… mit
sütöttetek? – ráncolta a szemöldökét.
- Azt – bólintottam a közeledő Em felé, aki a torát hozta
be, míg valaki lecsukta a villanyokat. Mi ismét rázendítettünk a korábban már
énekelt dalra, barátnőm pedig többször is körbenézett csapatunkon, néha
meghatva, néha pedig nevetve – például akkor, mikor Louis bebandzsított, és úgy
énekelt.
- Kívánj valamit, és fújd el a gyertyákat – mondta kedvesen
Waverly, akit Harry ölelt át hátulról. Szavaira Mira elgondolkodott egy
pillanatra, végül szorosan lehunyta a szemeit, és kívánt.
Egy levegőre elfújta az összes gyertyát, mire tapsolni
kezdtünk, Harry visszaszaladt a konyhába, és előhozott egy tortavágót, amit Liam
egyből el is vett a kezéből, amit barátunk csak egy nevetéssel díjazott.
Mira felvágta a tortát, mindenkinek adott egy-egy szeletet
– oké, nekem kettőt, de én protekciós vagyok, jobban, mint a többiek –, de
senki nem kezdett bele a sajátjába, míg ő be nem kapta a szeletet, és véleményt
nem mondott.
-Oké, ha így figyeltek, azt hiszem, van félnivalóm.
- Niiiiincs – rázta Zayn a fejét nevetve.
- Gyerünk, éhes vagyok! – nyafogtam.
- Oké – vett egy nagy levegőt, és becsukva szemét,
bekapta a falatot. Mindenki azt leste, mit mond, esetleg összeesik-e, de semmi
ilyesmi nem történt. Kipattantak szemei, és elvigyorodott. – Ez nagyon finom! –
kiáltotta nevetve. – Nem gondoltam volna – motyogta vigyorogva, de pechére
Louis-nak jó a hallása.
- Hé! Azt feltételezed, hogy nem nézed ki belőlünk, hogy
tudunk sütni?
- Hát… – húzta el a száját barátnőm, majd vigyorogva
felvonta a szemöldökét. – Kedves legyek, vagy őszinte?
- Egyik se – nevetett fel Liam.
- És most, az egyszeri, az utánozhatatlan, az egyedülálló
és pótolhatatlan DJ Malik! – kiáltotta el magát Zayn, bevágta magát a
rögtönzött DJ pult mögé, és beadta az első dalt, mire mi mindannyian a bútorok széttologatásával létrehozott táncparkettre mentünk, és egyszerre tomboltunk, ugráltunk, és
nevettünk, mikor Harry úgy jött be közénk, hogy a kezében volt az itala, amit
ugrálás közben ráöntött Perrie-re. Aki persze ezt nem tűrte, így nyugodtan
kisétált, majd vissza, kezében egy nagyobb pohárral, ami szintén tele volt, és
Harry-re öntötte.
Hiába hajtogattuk, hogy majd mi elpakolunk holnap, a csajok
menthetetlenek voltak, közölték, hogy ismernek minket, úgyhogy maradnak
takarítani holnap. Végül azt a megállapodást kötöttük, hogy holnap
takaríthatnak, ha ma mindenki marad. Így maradtak. Mira aludt velem, Wave
Harry-vel, Perrie Zayn-nel, El Lou-val, Dani pedig Liam-mel. Szóval senki nem
maradt egyedül.
Mindenki elvonult a saját szobájába a saját barátnőjével,
így Mirával mi is az enyém felé vettük az irányt. Eddig még egy barátnőm sem
járt ebben a szobában, kizárólag egy okból kifolyólag. Hogy mióta megvan a ház,
még nem volt barátnőm.
Már az ágyban feküdtünk, a mellkasomon pihentette a
fejét, mikor felnézett.
- Niall?
- Igen?
- Köszönök mindent – tudtam, hogy ezt nem csak mára
értette, így csak elmosolyodtam, és lehajoltam hozzá, hogy meg tudjam csókolni.
Nagyon cuki rész lett ez is, júúj nagyon aranyosak *-* imádommmmm!!*-* nagyon várom a kövit! :)
VálaszTörlésxxx
:D Örülök, hogy így gondolod :D
TörlésA hétvégén jön, sietek :D <3
Bo×××
Jó lett:)!
VálaszTörlésiváncsi vok a kövire!:D
Sietek :D <3
TörlésKöszönöm, hogy írtál!
Bo×××