2013. május 30., csütörtök

20. fejezet - Boldog szülinapot!

Sziasztok! Jézusom! Már a 20.-nál tartunk! el sem hiszem! Nagyon-nagyon köszönöm a sok támogatást, amit Tőletek kapok, csodálatosak vagytok! <3
Drága barátnőm, Eliza csinált nekem új dizit, úgyhogy most azt csodálhatjátok. Nekem nagyon tetszik, és nektek? :D 
Kaptam kritikát Emi-től, amit itt olvashattok, vagy itt.
Én nem megyek haza Magyarországra, mint egyesek (:DD), úgyhogy hozni fogom a részt még a hétvégén valószínűleg.
Jó olvasást, puszi:
Bo×××



~Niall~

Úton vagyunk – írtam SMS-ben Waverly-nek, majd megfogtam Mira kezét, és mint egy úriember, kinyitottam előtte az autóm ajtaját. Miután én is beültem, indulhattunk.
-Még mindig nem hiszem el, hogy ilyen dalokat írsz – pillantottam felé, aztán tekintetemet ismét az útra fordítottam.
Kijelentésemre Mira, aki eddig a Temze hömpölygő vizét nézte, felém nézett.
-Én azt nem hiszem el, hogy még nem hallottalak énekelni.
- Orvosoljuk. Lesz koncertünk jövő pénteken. A srácokkal arra gondoltunk, hogy eljöhetnétek Wavery-vel. Ott lesznek a lányok is, meg a Little Mix, meg Andy, szóval sok barát, és utána bulizhatnánk egyet.
- A koncert jól hangzik, de a jegyeket gondolom már hónapokkal korábban lefoglalták.
Összeráncoltam a szemöldököm, és rásandítottam. Csak nem gondolja, hogy a véletlenre bízom az ilyen dolgokat?
-Nyisd ki a kesztyűtartót – biccentettem fejemmel az említett hely felé, ő pedig úgy tett, de amint meglátta mi van benne, vissza is csukta.
- Niall!
- Mi az? – nevettem fel
- Nem gondolhatod komolyan! Névre szóló VIP jegy? Tudod, hogy nem fogadhatom el! A műtét, ez az egész…
- Miért csinálsz belőle ekkora ügyet? Ez csak egy jegy.
- Mert… mert több millió lány szeretné azt a jegyet, amit én most elveszek tőlük!
- Nem elveszed, ajándékba kapod.
- De…
- Nincs de. Mondd szépen, köszönöm – sandítottam rá. Tekintete köztem, és a tartó között ugrált, végül sóhajtott, majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Köszönöm.
- Nincs mit – vigyorogtam. Tudtam, hogy hallani szeretne minket, és nincs is erre jobb alkalom, mint egy koncert.
A háztól egy saroknyira parkoltam le, ahogy mindig. Elővigyázatosak vagyunk, nem lenne jó, ha kiderülne, hol lakunk. Azt az őrületet…
Kiszálltunk, és elindultunk a ház felé.
- Csöndes vagy – jegyeztem meg pár percnyi hallgatás után.
- Csak ideges vagyok. Majd elmúlik.
- Az érettségi miatt?
- Igen. Holnap után kezdődik. Mindig, minden vizsgára rágörcsölök, és most, hogy a legnagyobb előtt állok… Izgulok.
- Nem kell. Sikerülni fog. – álltam meg, és mivel ő tovább ment, visszahúztam magamhoz, és megcsókoltam. Mikor elengedtem, egy pimasz mosollyal az ajkaimon megjegyeztem:
- Browney-t ettél?
- Szeretem a browney-t, ne bántsd – lökte meg a vállam, mire nevetve bólogattam.
- Ó, igen? A browney-t mindenki szereti – öleltem át a vállát, és folytattuk rövidke utunkat.
Alig két perccel később megérkeztünk, és a zárral bajlódtam. Mikor nem jött össze, segítségkérően Mirára pillantottam, aki készségesen odalépett elém, és egy pillanat alatt kinyitotta az ajtót.
Amint belépett, kitört a hangzavar, mindenki egyszerre ordította, hogy „Boldog szülinapot!”, ő pedig csak állt az ajtóban, és tátott szájjal figyelte a barátait.
Nem voltak ott sokan, csak a banda, a zenekar, a nővére, Emily, Eleanor, Danielle, és Perrie, viszont ők mind szerették, és ő viszontszerette őket.
Csak bámult, és mikor belekezdtünk a „Boldog szülinapot”-ba, eleredtek a könnyei. Nem szándékosan, csak jöttek, miközben hitetlenkedve, némán rázta a vállát a nevetés.
Mindenki sorban megölelte őt, a lányok persze össze-vissza puszilgatták, és átadták az ajándékokat is, amiket félrerakott mondván, majd később kinyitja.
Éppen én csókoltam meg hosszabban, mint illendő lett volna, de mindenki elnézte nekünk, amikor Mira elhúzódott és meghatva nézett rám.
- Szerveztél nekem bulit?
- Hát, igazából Waverly, Emily, és mi öten szerveztük. Közösen.
- Köszönöm! – ölelt meg. – De… azt mondtad, hogy a srácok sütni akarnak, és meg kell akadályoznunk őket. Hazudtál? – vonta fel vigyorogva fél szemöldökét.
- Nem – bólintottam. – Tényleg sütöttek, csakhogy segítettem, és eszemben sem volt megállítani őket. Képzelj el engem a konyhában – húztam ki magam. – Mint egy isten – Néztem le rá.
- Ohhóó – nevetett. – Pont, mint egy isten, aki körül minden leég a konyhában. Idilli kép – bújt hozzám. Fejemmel éppen biccentettem a konyha bejáratánál várakozó Emily-nek, mikor Mira felnézett rám. – De… mit sütöttetek? – ráncolta a szemöldökét.
- Azt – bólintottam a közeledő Em felé, aki a torát hozta be, míg valaki lecsukta a villanyokat. Mi ismét rázendítettünk a korábban már énekelt dalra, barátnőm pedig többször is körbenézett csapatunkon, néha meghatva, néha pedig nevetve – például akkor, mikor Louis bebandzsított, és úgy énekelt.
- Kívánj valamit, és fújd el a gyertyákat – mondta kedvesen Waverly, akit Harry ölelt át hátulról. Szavaira Mira elgondolkodott egy pillanatra, végül szorosan lehunyta a szemeit, és kívánt.
Egy levegőre elfújta az összes gyertyát, mire tapsolni kezdtünk, Harry visszaszaladt a konyhába, és előhozott egy tortavágót, amit Liam egyből el is vett a kezéből, amit barátunk csak egy nevetéssel díjazott.
Mira felvágta a tortát, mindenkinek adott egy-egy szeletet – oké, nekem kettőt, de én protekciós vagyok, jobban, mint a többiek –, de senki nem kezdett bele a sajátjába, míg ő be nem kapta a szeletet, és véleményt nem mondott.
-Oké, ha így figyeltek, azt hiszem, van félnivalóm.
- Niiiiincs – rázta Zayn a fejét nevetve.
- Gyerünk, éhes vagyok! – nyafogtam.
- Oké – vett egy nagy levegőt, és becsukva szemét, bekapta a falatot. Mindenki azt leste, mit mond, esetleg összeesik-e, de semmi ilyesmi nem történt. Kipattantak szemei, és elvigyorodott. – Ez nagyon finom! – kiáltotta nevetve. – Nem gondoltam volna – motyogta vigyorogva, de pechére Louis-nak jó a hallása.
- Hé! Azt feltételezed, hogy nem nézed ki belőlünk, hogy tudunk sütni?
- Hát… – húzta el a száját barátnőm, majd vigyorogva felvonta a szemöldökét. – Kedves legyek, vagy őszinte?
- Egyik se – nevetett fel Liam.
- És most, az egyszeri, az utánozhatatlan, az egyedülálló és pótolhatatlan DJ Malik! – kiáltotta el magát Zayn, bevágta magát a rögtönzött DJ pult mögé, és beadta az első dalt, mire mi mindannyian a bútorok széttologatásával létrehozott táncparkettre mentünk, és egyszerre tomboltunk, ugráltunk, és nevettünk, mikor Harry úgy jött be közénk, hogy a kezében volt az itala, amit ugrálás közben ráöntött Perrie-re. Aki persze ezt nem tűrte, így nyugodtan kisétált, majd vissza, kezében egy nagyobb pohárral, ami szintén tele volt, és Harry-re öntötte.
Hiába hajtogattuk, hogy majd mi elpakolunk holnap, a csajok menthetetlenek voltak, közölték, hogy ismernek minket, úgyhogy maradnak takarítani holnap. Végül azt a megállapodást kötöttük, hogy holnap takaríthatnak, ha ma mindenki marad. Így maradtak. Mira aludt velem, Wave Harry-vel, Perrie Zayn-nel, El Lou-val, Dani pedig Liam-mel. Szóval senki nem maradt egyedül.
Mindenki elvonult a saját szobájába a saját barátnőjével, így Mirával mi is az enyém felé vettük az irányt. Eddig még egy barátnőm sem járt ebben a szobában, kizárólag egy okból kifolyólag. Hogy mióta megvan a ház, még nem volt barátnőm.
Már az ágyban feküdtünk, a mellkasomon pihentette a fejét, mikor felnézett.
- Niall?
- Igen?
- Köszönök mindent – tudtam, hogy ezt nem csak mára értette, így csak elmosolyodtam, és lehajoltam hozzá, hogy meg tudjam csókolni.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon cuki rész lett ez is, júúj nagyon aranyosak *-* imádommmmm!!*-* nagyon várom a kövit! :)
    xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Örülök, hogy így gondolod :D
      A hétvégén jön, sietek :D <3
      Bo×××

      Törlés
  2. Jó lett:)!
    iváncsi vok a kövire!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sietek :D <3
      Köszönöm, hogy írtál!
      Bo×××

      Törlés